Miért kell ivartalanítani?

A nőstény vadászgörényeket ivartalanítás nélkül minden évben pároztatni kellene, különben túltüzelhetnek és a túltüzelésbe belepusztulhatnak.

A hímgörények az ivarérett kor elérése után erős szaggal és jelölgetéssel adják mindenki tudtára szexuális hovatartozásukat, ráadásul az ivaros hímekkel véres territoriális harcokat vívhatnak, az ivartalanított görényekkel és az ivaros nőstényekkel szemben pedig félreérthetetlenül kinyilvánítják párzási szándékukat. Az ivaros hímek szaga, jelölgetése és a nem kívánt viselkedés csak és kizárólag ivartalanítással szüntethető meg. Egyúttal az ivartalanítással elkerülhetjük az állatok minden évbeli, nem kívánt szaporulatát is.

A hímgörényeknél ezen felül párzási időszakban (ami lakásban tartott állatoknál januártól egészen június végéig, július elejéig kihúzódhat) nagy a szökésveszély, mindenáron menni, szökni akarnak és semmi más nem foglalkoztatja őket, csak az, hogy nőstényt találjanak és párosodjanak.

Egy alom vállalása nem egyszerű és rengeteg buktatót hordoz magában, ezért hagyjuk meg a tenyésztést azok számára, akik már régóta és profi módon űzik a tenyésztést. Évről évre egyre több, később, sajnos mentendő görény lát napvilágot, akik csak azért születtek meg, mert "a mamája, papája olyan aranyos, szép, tovább kéne vinni a vérvonalat", vagy mert "jól jön az a kis zsebpénz tavasszal", vagy "a picik olyan aranyosak, és olyan élmény, amit nem lehet kihagyni" vagy mert sürgős megoldás kellett a nőstény tüzelésére. A tenyésztés nem szólhat pénzszerzésről és nem lehet  szórakozás, ez egy teljes munkaidős feladat. Azzal, hogy a kölykök egy része ivartalanítási szerződéssel kerül az új gazdákhoz, azzal a tenyésztő elkerüli egyrészt a „tömegtermelést”, másrészt pedig azt, hogy nem megfelelő állatok kerüljenek tenyésztésbe. A tenyésztő mindig reálisan látja az állatait, ki tudják válogatni, hogy mely állatok vigyék tovább a vérvonalat, míg a gazdik általában a saját állataikat látják a legszebbnek és ezáltal esetleg olyan állat is tenyésztésbe vennének, amelyik bár tökéletes házikedvenc, de tenyészállatnak nem megfelelő.

Miért kell pont ezt a görényt ivartalanítani?

Amelyik kölyök mellé ilyen szerződést írat alá a tenyésztő, azt csak és kizárólag házikedvencként szeretné a tenyésztő gazdánál látni, nem  tenyészállatként. Ez egyszerűen azért van, mert a tenyésztő már kölyökkorban kiválasztotta azokat az állatokat, amellyel a vérvonalát akarja tovább biztosítani. A tenyésztők évek hosszú során át szelektálták és tökéletesítették az általuk tökéletesnek tartott vadászgörényeket. Csak azok a vadászgörények maradnak tenyésztésben, amelyekről a tenyésztő úgy gondolja, hogy azt a minőséget, vagy még jobbat tudnak reprodukálni, amelyet ő megálmodott.

Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a házikedvencként átadott állat kevesebbet érne, mint a tenyésztésbe vonható társai. Éppúgy gondos nevelést, ápolást kapott, mint a tenyésztésre engedélyezett társaik. Csupán a tenyésztő úgy gondolta, hogy jobb lenne ennek a kölyöknek házikedvencként élnie, mint tenyészállatként. Megadva a megfelelő mennyiségű szeretetet és figyelmet, ez a kölyök is tökéletes társállat és családtag lesz.