Mielőtt elhozzuk a kisállatot a tenyésztőtől, már minden álljon készen a fogadására. A ketrecet állítsuk - lehetőleg végleges- helyére. Nézzük meg, vizsgáljuk át, hogy nincs-e rajta lyuk, rés, rosszul összeheggesztett rács, amin a görény meg tud szökni. Legyen otthon néhány napra elegendő hús! A lakást tegyük görénybiztossá: ne legyen olyan hely, ahova az állatka beszorulhat, ne kerüljön mérgek és egyéb tisztítószerek közelébe. Bútorlábakat, cipőket alapból nem rágcsál: nem kiskutya és nem rágcsáló! A virágokat tegyük biztonságos helyre, ahol nem férhet hozzájuk, mert szívesen ás, kapar.

Melyiket válasszam?

Az alomból egészséges állatot válasszunk! Ha a tenyésztő kesztyűvel nyúl be a ketrecbe, akkor talán érdemes lenne máshoz fordulni... Jó ha a kölyök el van választva és 7-8 hetes. A jó tenyésztő nem is adja oda előbb! Figyeljünk a származásra!

Az egészéséges kölyöknek szeme, füle, végbélnyílása tiszta, váladéktól mentes. Élősködőknek nyoma sincs, szőre selymes és csillogó. Habzsolva eszik, játszik, érdeklődő, és szelíd. Mindegy, hogy a kölyök vadas, albínó, bézs vagy egyéb színű: a lényeg, hogy egészséges, szép legyen. A szín már csak ízlés kérdése.

A kicsinél betegségre utalhatnak a következő jelek: kedvtelenség, levertség. Szeme, füle, végbélnyílása váladékos, élősködőkre utaló jelek vannak. Étvágytalan, szőre fakó, gubbaszt a sarokban, agresszív.

Szánalomból, sajnálatból soha ne válasszunk a sarokban, magányosan csücsülő kölyköt!

A hozzáértő tenyésztő ellátja a vevőt tanácsokkal.

Az első napokban hiányozni fognak neki a testvérei és az anyukája, sőt némi sírás is előfordulhat. Új lesz neki a hely, a gazdák. Valószínű, hogy harapni is fog. Néhány nap alatt megszokja új környezetét, rájön hogy szeretik és, hogy nincs mitől félnie. Türelmesnek kell lennünk vele! Sokat simogassuk, beszéljünk hozzá, hogy megszokjon minket!

Az első néhány napban ne mutassuk meg sok embernek! Nem jó, ha rögtön az egész rokonság és szomszádság körberajongja az új jövevényt! Ej rá érünk, arra még...